Melyik, magyarul is olvasható kortárs regényeket ajánlaná a biztos tippekre vágyó olvasóknak?
Nagyon örültem, amikor Olga Tokarczuk találkozott a Pázmány lengyel szakos diákjaival. Akkor még sokan voltak, de amióta a bölcsészeket egyszakosságra kötelezik, alig van lengyel szakos diákunk, pedig – mint a legtöbb nyelvszakra – erre is be lehet jutni nyelvtudás nélkül. Várjuk az utódaikat, mert nemcsak szimpatizánsok, hanem szakértők is kellenek. De nézzünk más prózaírókat is. Antoni Libera A Madame című regényének főszereplője a hatvanas évek Varsójában közeledik az érettségihez, amikor egyszer csak feltűnik a harminckét éves franciatanárnő, és aztán már minden körülötte forog. A fiú a közös kulturális kódokba próbálja foglalni kimondhatatlan erotikus üzenetet – ilyen kód Joseph Conrad regénye, a Győzelem, melynek a címe úgy hangzik franciául, mint a tanárnő neve –, válaszul Beckett-kötetet kap ajándékba, azzal a feladattal, hogy elmélkedjen a désert jelentésén – „sivatag” vagy „menekülj”. Bámulatos irodalmi apparátust találunk az érzelmek kifejezésére egy nagy műben,
amely mintha a posztmodern korát lezárva visszatalálna a nagyregényhez.
Nagy hatással volt rám Włodzimierz Kowalewski A szép szoba című regénye, melynek hőse 2048-ból néz vissza, de nemcsak a nyolcvanas–kilencvenes éveket idézi fel múltként, hanem az előttünk álló évtizedeket is. Emellett kár lenne kihagyni a korszakos költő, Marcin Świetlicki Tizenkettő című bennfentes krakkói krimijét, amelyet mindenkinek ajánlok, aki meg akarja ismerni ezt a várost.
A lengyelek sci-fi nagyhatalomnak számítanak Stanislaw Lem óta. Vannak örökösök?
Igen, bevallottan tőle tanult Jacek Dukaj, aki Krakkóban végzett filozófia szakon, és Lem ambíciózus törekvéseit követve e műfaj bölcselkedő változatát műveli. Ma őt tartják a legnagyobbnak.
Könnyedén kapcsolja össze a cyberpunkot az alternatív történelemmel és a horrorral,
de ebbe még vallási motívumokat is vegyít. Más dalok című regényében pedig bámulatos stilisztaként ötvözi a krimi, a kalandregény és a space opera műfaji jellemzőit. Nekem személy szerint sokkal izgalmasabb a műfaj egyes elemeit Lemtől kölcsönvevő Jerzy Sosnowski Aglaja. Apokrif című regénye, aki a hidegháború utolsó évtizedeibe helyezi a fantasztikumot, majd mindezt egy egész más világban gondolja tovább, ahol ezt a szimulációt is nosztalgikusan idézik fel a testtől elválasztott identitású szereplők. De ő az elit irodalomból kalandozott ide.
Dolgozik-e jelenleg kortárs lengyel regény fordításán?
Most nincs a láthatáron kortárs lengyel regény, de nemrég fejeztem be egy emigráns író, Józef Mackiewicz (1902-1985) Bevesszük Varsót című regényének fordítását. A száz éve zajló lengyel–bolsevik háborúról szól. Bár most ünnepelték az évfordulót, Magyarországon kevesen tudnak arról, hogy a kommunista forradalomból többek között azért nem lett világforradalom, mert váratlan vereséget szenvedett Varsó környékén a Berlin felé nyomuló Vörös Hadsereg.
Azóta is utálja a lengyeleket a nyugati baloldal
– bár Marx még magasztalta őket –, mert tönkretették az elavult eszmék – függetlenség, nemzeti identitás – nevében kedvenc játékukat, a gyarmati népeken való kísérletezést. Olyan íróról van szó, akit megbélyegzett Adam Michnik, „állatias antikommunizmust” emlegetve, Czesław Miłosz pedig a legnagyobb lengyel prózaírónak tartott. Ez már a nyolcadik kötet lesz az Attraktor kiadó sorozatában. A magyaron kívül németre fordítottak tőle a legtöbb könyvet – hatot, de ott nem bővül a lista, mert olyan kiváló fordítók sem tudnak áttörni a cenzúrán, mint a nálunk íróként ismert Martin Pollack. Ha a közép- és kelet-európai országok már nem csak egymással szemben tudják meghatározni magukat, hanem együtt kezdenek gondolkodni valamiféle közös történeti politikán, amellyel ellensúlyozhatnák a birodalmi törekvéseket, akkor sokat meríthetnek Mackiewicz életművéből.
Pálfalvi-portréfotók: Mátrai Dávid